Google szemlélet
2011. 04. 20.
Manapság egyre többet hallhatunk a Google-körül forgó pletykákból. Íme egy kis összegzés, hogy tisztában legyünk az avatatlan szem által ártatlannak tűnő kereső hatalmával.
A cég nem is olyan rég alakult 2 egyetemista fiatal ötletével, miszerint szükség van egy honlapra, ami rendet teremt az akkori weben uralkodó káoszban. Ha nem tudtál fejből internetcímeket, csak vaktában lehetett próbálkozni. (Gondoljunk csak a telefonszámokra. Max 1-2-t tudunk fejből...) Jött az ötlet, hogy egy kereső weblap jelentősen megkönnyítené az internet használatát. És hogy finoman fogalmazzak, bejött nekik! Írtak egy algoritmust, és mivel az elsők közt voltak illetve az egyszerű fehér hátteres, reklámoktól és minden más szeméttől mentes oldalt szívesen használjuk, gyorsan közismertté vált. Talán még annyit érdemes tudni, hogy ez a bizonyos algoritmus rangsorolja az oldalakat az egymásra hivatkozások alapján. (PageRank) Annyi a lényeg, hogy minél több más oldal hivatkozik az adottra, annál előrébb kerül a találati listában.
De mint, ahogy azt már sejthetjük... ez manapság már nem elég, ha az élmezőnyben akar maradni a keresőóriás. A gyorsaság az egyik legfontosabb, illetve az egész világra kiterjedő és folyamatosan frissített adatbázis. Ehhez rengeteg gép kell, rajtuk úgynevezett botokkal, amik folyamatosan böngészik a webet és frissítik a listát. Ez rengetegbe kerül, valamiből finanszírozni kell a fogyasztást, javítást, üzemeltetést... Itt jön a kanyar a kifliben, miért is lett ekkora multigég a keresőóriás.
Ma már az egyszerű oldal mögött hatalmas biznisz áll. A költségeket általában a kereső által üzemeltetett reklámok, hírdetések (AdSense) számlájára írják. Hiszen egyes cégek képesek lennének elképesztően magas összegeket fizetni, hogy kikerüljenek a leglátogatottabb honlap főoldalára. De mindez csak zsebpénz a google számára egyes állítások szerint.
A világ egy másik, talán a legjobban eladható termékére álltak rá. Ez pedig nem más, mint az információ. "A tudás hatalom." - emlegetik az öregek. Ez pedig úgy fordítható le mai nyelvre: "Az információ pénz! Sok pénz!" Képzeljünk el egy a filmekben már sokszor láttatott jövőképet, mikoris egy vállalat úgy veszi fel dolgozóját, hogy dns vizsgálattal ellenőrzi hány évig lesz képes dolgozni, illetve mennyire hajlamos megbetegedésekre. Vagy egy másik példa: a rednőrség rákapcsolódik valakire, és a beszélgetéseiből, érdeklődési köréből meg tudja határozni, hogy készül-e terrorista akcióra vagy sem. Most mindezt ültessük át napjainkba. Ha valaki "fegyver", "repülőgép vezetői tanfolyam" címszavakat ír be a keresőbe, akkor mi történik? Semmi! Viszont ha konkrét megfigyelt emberről szeretnének (pl. FBI) tudni valamit, elég csak megszerezni a keresett kulcsszavait.
Belátom, ezt elég elrugaszkodott ötlet, de gondoljuk csak tovább. Ha egy kereskedő cég vagy, és el szeretnél adni nekem valamit, tudnod kell az érdeklődési körömet. Mit szeretek, mit nézek sűrűn... stb. Tehát információ kell rólam, aki pedig adhat ilyet, az a Google... Persze "nem tárolnak adatot a felhasználókról, csak fejlesztési célból". Ez elég átlátszó, nem?
A rengeteg szolgáltatás, amit már kínál a Google, mint levelezés (GMail), fényképtár (Picassa), Csevegő, stb. Minden adatod magad osztod meg, önszántadból, és bízol benne, hogy senki se él vele vissza. És ha mégis?
Érdemes elgondolkodni...